A fehér gólya

A fehér gólya elterjedt fészkelő madarunk.

Testhossz: 100-115 cm

Szárnyfesztáv: 155-165 cm

Élőhely: emberi települések fészkelője.

Külleme:

Méretei és mintázata alapján, Európában más madárfajjal összetéveszthetetlen. Amint áll, feje, nyaka, háta és hasoldala fehér, szárnycsúcsai feketék. Csőre hosszú, tőrszerű, élénkpiros. Lábai hosszúak, pirosak. Körözése impresszív , amint kifeszített, hosszú, szögletes szárnyaival a termik segítségével magasra emelkedik. A fiatalok hasonlóak, de csőrük és lábuk színe feketés piros.

Elterjedése:

Európában – a Brit-szigetek, Skandinávia, Nyugat-Európa és Olaszország kivételével -, valamint Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában fészkel. Keleten a Közép- Orosz-hátságig terjed fészkelő területe. Hazánkban 250 m megfelelő hegyen, mindenütt költ. Községeink 60-70%-ában fészkel. A költő párok sűrűsége az észak-északkeleti, nyugati-délnyugati megyékben (5, 6-9 pár 100 km²- enként) és az Alföldszikes és réti talajkörzeteiben a legnagyobb.

Fészkelőhelye:

Életmódja évszázadok folyamán harmonikusan illeszkedett az gazdálkodásához, a szántás, vetés, aratás, kaszálás ritmusához. Fészkelőhelyét - ma már szinte kizárólag- emberi környezetben választja. A korábban kedvelt fészkelőhelyei (szalma-, nádtetőkön, oldalnyílású kéményen, fákon stb.) a civilizációs változásokkal megfogyatkoztak. Helyette elfogadja az oszlopra, állványra szerelt, gallyakkal, rőzsével ellátott fészekrakókat is, de 1968-tól, egyre nagyobb arányban költ villanyoszlopokon. Előnyben részesíti az olyan helyeket, ahol a fészek 500-300 m-es körzetében megfelelő táplálkozási területek, kaszáló, rét, legelő, vagy vízfolyások találhatók.

Költési idő:

Többnyire április második felében teljes a fészekalj, de a költés kezdete elhúzódhat májusra is. Kivételesen még később – júniusban-is költhet.

Fészkelés:

A párok kapcsolata egy idényre szól. Az esetlegesen ismételt kapcsolatuk alapja a fészekhűségük. A hím választ párt. Ezután kezdenek a fészekrakáshoz vagy a régi fészek tatarozásához. A fészek építgetése a költés ideje alatt sem szünetel. A 0, 8-1 m átmérőjű fészket vastagabb, majd vékonyabb ágakból rakják, csészéjét gyepcsomóval, szénával, szalmával és különféle hulladékokkal bélelik. A fészekanyag gyűjtésében a hím az aktívabb. Az évenként tovább épülő fészek súlya a több száz kilogrammot is elérheti. Oldalában házi- és mezei veréb ritkábban seregély és barázdabillegető is költ. A fészekrakás után kezdődik a párzás. A fészekalj 1-7 általában3-5 tojásból áll. A tojó két-három-naponként rak le egy-egy tojást. A második tojás lerakása után, megkezdődik a kotlás. Nappal a szülők váltják egymást, éjszaka a tojó kotlik. A kotlási idő 24-30, maximum 34 nap. A fiókákat 2-3 hetes korukig, az egyik szülő állandóan őrzi, a másik a táplálékot hordja. Ebben az időszakban, lényeges, hogy a táplálék a fészek közelében legyen. A szülő, a táplálékot a fészek közepére öklendezi, ahonnan a fiókák felszedegetik azt. A vizet egyenként ereszti a fiókák felfelé tartott csőrébe, s ha nagy a hőség a fiókákra is. A lehűléssel járó huzamosan borús esős időjárás esetén, több tojás is bezápulhat, de különösen a 2-3 hetes, még kis ellenálló képességű fiókák pusztulnak el. A legyengült, beteg, elpusztult fiókákat, a szülők kidobják a fészekből. A szülők, még kb. 14 napig eleinte a fészekben etetik, majd önálló táplálékszerzésre tanítják őket. A fiatalok ezután, a környékbeli, vonuláshoz gyülekező csapatokhoz társulnak. Az öregek néhány nap múlva követik őket.

Táplálkozás:

Elsősorban nyílt, rövid füvű, alacsony vegetációval fedett területeken, nedves réteken, legelőkön, kaszálókon, tarlón és friss szántáson vadászik. Tápláléka rendkívül változatos. Legfontosabb táplálékállatai a giliszták, szöcskék, sáskák, cserebogarak, szipolyok, halak, vízisiklók, gyíkok, békák stb. Aratás után, a tarlókon és szántókon vadászik.

Állományság:

Teljes európai állománya napjainkban 120 ezer- 1501 ezer párra tehető. A hazai állományáról 1941- ből, majd 1958 óta van értékelhető adatsorunk. 1958 és 1974 között a költő párok száma 7473- ról 4005- re csökkent. 1974-ben 4774 fészkelő párt számláltak. Azóta az állomány nagysága 4500- 488 pár között mozog.

Vonulás:

A téli szállásról a többségük március második felében, április elején érkezik vissza. Augusztus közepe táján, 50-500 egyedet számláló csapatokban gyülekeznek. A fiatalok 3- 33 nappal az öregek előtt hagyják el a fészkelőhelyet, de később azokkal egy csapatba verődnek. Legkésőbb szeptember első felében hagyják el hazánkat. A nyílt tengert elkerülve a Boszporuszon, Szuezon át, a Nílus folyását követve, a fokföldig is eljutnak. A költő gólyák életkora többségében 5-10 év. A fiatalok ivarérettségük eléréséig – 3- 5 (esetleg 7 év) is – kóborolnak, öreg kóbor gólyák csapataihoz társulnak. Közülük kerülnek ki, a költő párokat zaklató, verekedést provokáló egyedek. Az évenkénti vonulás a gólyák számára nagy erő és próbatételt jelent. Az öreg, beteg, legyengült példányok, gyakran nem élik túl.

Védelem:

Európában az ún. sérülékeny fajok kategóriájába tartozik. Az elmúlt 20- 25 évben hazai állománya kisebb ingadozásokkal stabilnak mondható, ezzel szemben, földrészünk legtöbb országában, állománya csökken, Dél- Délnyugat- Európában viszont kis mértékű növekedés tapasztalható. Védelme, a számára fontos nedves táplálkozó területek megőrzése nélkül nem lehetséges. Ezen kívül, nagyon fontos a megfelelő fészkelőhelyek biztosítása is. A villanyoszlopokra települt állomány esetében el kell érni, hogy valamennyi fészkelőhely biztonságos fészektartó állványra kerüljön. Sürgős feladat a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése is, amelyeken évről évre több száz gólyát- és egyéb nagytestű madarat is- ér áramütés. Ezzel a problémával, hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület foglalkozik. Ez a szervezet a madarak és a természet védelmével foglalkozik. A gólya fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

9.f / 2. csoport