A hópárduc 

 

A hópárduc a magas hegyek magányos vadásza. Mivel az élőhelyén kevés a nagy testű zsákmányállat, táplálékkeresés közben nagy területeket kell bebarangolnia. A hópárduc a Himalája magasan fekvő részeinek erdőiben,és a hó határon túli sziklás területeken él, vacka barlangokban, vagy szikláshasadékokban van. Világos színű csodálatos mintázatú bundája éppúgy megvédi őt a perzselő naptól, mint télen a hideg hótól. Vastag szőrzettel borított mancsai olyanok, mint a hócipő az állat nem süllyed bele a hóba. Nyáron a párnácskák nemcsak a hegyes szikláktól óvják, hanem a forró talajtól is. Szaporodás: a hópárduc a párzási időszaka a tél végére esik. A nőstény kétszer ivarzik: először csak kb. 1 hétig, aztán ha nem történt meg a párzás még egyszer mintegy 70 napig. A nőstény a sziklák között készít magának vackot, amit saját vackával bélel ki. Nagyjából 14 héttel a párzás után 2-3 szőrgombóc látja meg a napvilágot. A kicsinyek sokkal sötétebb színűek mint az anyjuk,  és a születésük utáni első héten még nem látnak. Kb. 10 nap elteltével már tudnak mászni, két hónapos korukra már szilárd táplálékot is eltudnak fogyasztani, de továbbra is szopnak.

 

Táplálék és vadászat:

 

A hópárduc magányosan jár vadászni, mivel zsákmányállatait csak szétszórtan találja és a terep is nehéz. Mindenekelőtt vadjuhokat, kőszáli kecskéket, vadkecskéket, valamint nyulakat alkalmanként madarakat és egereket is fogyaszt. Télen inkább az alacsonyabban fekvő területeken talál magának zsákmányt, ahol a szarvasra, a gazellára, és a vaddisznóra vadászik. Mint hogy az ember egyre sűrűbben vadássza a hópárduc zsákmányállatait, s ezért a hópárduc mind gyakrabban támad háziállatokra. A hópárduc lopakodva közelíti meg prédáját és hírtelen ugrással veti rá magát, akár 15 métert is képes ugrani, ugróereje segítségével. Gyakran megközelíthetetlen szilakiszögellésekre is eljut, hogy ott pihenjen vagy várjon lesben áldozatára.

 

A hópárduc és az ember:

 

A hópárduc állomány száma mára erősen csökkent, mivel az állatot sokáig vadászták a prémjéért. Indiában 1952 óta védett, a volt Szovjetunióban is egész védelem alatt áll. Ettől függetlenül és annak ellenére, hogy bundájával ma már sehol sem szabad kereskedni a hópárduc prémjének még mindi nagy keletje van. Fogságban történő tenyésztése kevésbé sikeres, mint az oroszláné vagy a tigrisé. A faj fennmaradásának biztosítására rendkívüli  intézkedések bevezetésére van szükség.

 

Testméretek:

 

Fej-törzs hossz:         75-130 cm

Farok:                         kb. 90 cm

Testtömeg:                 25-75 kg

 

 

Szaporodás:

 

Párzás időszak:         a tél vége felé a nőstény kétszer ivarzik

Vemhességi idő:        98-103 nap

Utódok száma            almonként 2-3 kölyök

Életmód-viselkedés:               zsákmányállatainak ritkább előfordulása miatt magányos.

Táplálék: vadjuhok, szarvasok, emlősök, néhány madárfaj.

Élettartam:  fogságban kb. 20 év.

Rokonok-fajok: tigris, oroszlán, párduc, jaguár.

Előfordulás:  Ázsia a hegyvidékek lakója.

 

Emlősök: rend-ragadozók.

 

Család: macskafélék

 

Nem és faj: Uncia-uncia

                                                                                   9/f/1