A hópárduc a magas hegyek magányos
vadásza. Mivel az élőhelyén kevés a nagy testű zsákmányállat, táplálékkeresés
közben nagy területeket kell bebarangolnia.
A hópárduc a Himalája magasan fekvő részeinek erdőiben,és a hó határon túli sziklás területeken él, vacka
barlangokban, vagy szikláshasadékokban van. Világos színű csodálatos mintázatú
bundája éppúgy megvédi őt a perzselő naptól, mint télen a hideg hótól. Vastag
szőrzettel borított mancsai olyanok, mint a hócipő az állat nem süllyed bele a
hóba. Nyáron a párnácskák nemcsak a hegyes szikláktól óvják, hanem a forró
talajtól is. Szaporodás: a hópárduc a párzási
időszaka a tél végére esik. A nőstény kétszer ivarzik: először csak kb. 1
hétig, aztán ha nem történt meg a párzás még egyszer mintegy 70 napig. A
nőstény a sziklák között készít magának vackot, amit saját vackával bélel ki.
Nagyjából 14 héttel a párzás után 2-3 szőrgombóc látja meg a napvilágot. A
kicsinyek sokkal sötétebb színűek mint az anyjuk, és a születésük utáni első héten még nem
látnak. Kb. 10 nap elteltével már tudnak mászni, két
hónapos korukra már szilárd táplálékot is eltudnak fogyasztani, de továbbra is
szopnak.
Táplálék és vadászat:
A hópárduc magányosan jár
vadászni, mivel zsákmányállatait csak szétszórtan találja és a terep is nehéz.
Mindenekelőtt vadjuhokat, kőszáli kecskéket, vadkecskéket, valamint nyulakat
alkalmanként madarakat és egereket is fogyaszt. Télen inkább az alacsonyabban
fekvő területeken talál magának zsákmányt, ahol a szarvasra, a gazellára, és a
vaddisznóra vadászik. Mint hogy az ember egyre sűrűbben vadássza a hópárduc zsákmányállatait, s ezért a hópárduc
mind gyakrabban támad háziállatokra. A hópárduc
lopakodva közelíti meg prédáját és hírtelen ugrással
veti rá magát, akár 15 métert is képes ugrani, ugróereje segítségével. Gyakran
megközelíthetetlen szilakiszögellésekre is eljut, hogy ott pihenjen vagy várjon
lesben áldozatára.
A hópárduc
és az ember:
A hópárduc állomány száma mára
erősen csökkent, mivel az állatot sokáig vadászták a prémjéért. Indiában 1952
óta védett, a volt Szovjetunióban is egész védelem alatt áll. Ettől függetlenül
és annak ellenére, hogy bundájával ma már sehol sem szabad kereskedni a hópárduc prémjének még mindi nagy keletje van. Fogságban
történő tenyésztése kevésbé sikeres, mint az oroszláné vagy a tigrisé. A faj
fennmaradásának biztosítására rendkívüli
intézkedések bevezetésére van szükség.
Testméretek:
Fej-törzs hossz: 75-130
cm
Farok: kb.
90 cm
Testtömeg: 25-75
kg
Szaporodás:
Párzás időszak: a
tél vége felé a nőstény kétszer ivarzik
Vemhességi idő: 98-103
nap
Utódok száma almonként
2-3 kölyök
Életmód-viselkedés: zsákmányállatainak ritkább
előfordulása miatt magányos.
Táplálék: vadjuhok,
szarvasok, emlősök, néhány madárfaj.
Élettartam: fogságban kb. 20 év.
Rokonok-fajok: tigris, oroszlán, párduc, jaguár.
Előfordulás: Ázsia a hegyvidékek lakója.
Emlősök: rend-ragadozók.
Család: macskafélék
Nem és faj: Uncia-uncia
9/f/1